Shaolin kungfu

A shaolin kungfu egy több mint 1500 éves kínai harcművészet. Kialakulását számos legenda és történet övezi. A legvalószínűbbnek tekinthető az, hogy buddhista szerzetesek fejlesztették ki elsősorban önvédelem céljából. Egyes leírások és elbeszélek alapján azokban az időkben sok támadás, fosztogatás érte őket, így templomaik és önmaguk védelmére rendszerezték addigi harci tudásokat, melyet az idők folyamán csiszoltak, újabb és újabb stílusokat megalkotva. A shaolin szerzetesek sokáig a külvilágtól teljesen elszigetelve éltek, buddhista hagyományokat ápolva. Hosszú évszázadokig nem nyitották meg kapuikat és a belépő fiatalok, és gyermekek jellemzően a kolostor kapui mögött élték le életüket. A régi időkben, és egyes vidéki kisvárosokban, falvakban mai napig dicsőségnek számít, ha egy gyermek shaolin szerzetesnek áll. A legfiatalabbak már négy éves korukban bevonultak szerzetesnek, és mikor az 1900-as évek közepe felé nyílni kezdek a kolostorok kapui, kezdett elterjedni, hogy a fiatalok tizennyolc évesen eldönthették, hogy egyáltalán kívánják-e folytatni a tanulást, avagy a kolostorban maradnak-e, vagy világi szerzetesként élik tovább életüket. Természetesen, nem szabad azt hinni, hogy csak az tanulhatott Kung-Fu-t, aki szerzetes volt. Mindenki számára nyitottak voltak a kapuk, léteztek iskolák, de természetesen ahhoz, hogy valaki Shaolin szerzetes legyen, értelem szerűen kolostorban kellett élnie. Ma már számos világi Shaolin szerzetes "létezik", és egy-egy versenyt meglátogatva talán nekünk, " mezei haladóknak" is szerencsénk lehet személyesen is találkozni néhány nagymesterrel. Magyarországon azonban csak az 1990-es években kezdődött meg a Shaolin oktatása, kezdetben pedig, ahogy napjainkban is, sokan összekeverik más küzdősporttal, harcművészettel. A Shaolin Kung-Fu egyik ismertetője, hogy a harcművész nem csak kezeket és lábakat használ, hanem fegyvereket is. Mozdulatai általánosságban véve és leegyszerűsítve jóval lágyabbak, illetve a harcművész mozgás közben (ismétlem, általánosságban!) nagyobb teret jár be és különféle ugrásokat végezhet. Fontos kiemelnem, hogy ezek a jellemzők nem csak a Shaolin Kung-Fu-ra nézve állják meg a helyüket, illetve bizonyos állatstílusokat megvizsgálva tapasztalhatjuk, hogy ezek az állítások egyes stílusoknál kiemelten nem valósak. (Például említeném a Medve-stílust, melyre nem jellemző az ugrás, avagy a Darut, mely például nem jár be nagy teret.) A kung-funak számtalan stílusa létezik, és talán csak a legnagyobb mesterek tudnának megközelítő számokat mondani. Általában véve két fő csoportba oszthatóak, ezek a Wu Dang és a Shaolin. Ugyan ezek tovább bonthatóak, de szempontunkból lényeges az, hogy a Shaolin két fő iránya az déli, amely inkább ütéseket használ, és az északi, amely inkább rúgásokban gazdag. A kung-fu stílusok másik csoportosítása a külső és belső. A külső stílusok először nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészítésre és a technikákra, majd az idő előrehaladtával ismertetik meg a tanulót a stílus spirituális részével, míg a belső stílusok épp a belső értékek fejlesztésével kezdik. A kungfuban nemritkán találkozhatunk fegyverekkel, állatstílusokkal. Jellegzetes fegyverek: jien (ejtsd: tyien), azaz egyenes kard, legyező, tao, azaz szablya, 9 részes lánckorbács stb. A kungfut gyakorló személy testfelépítése és képességei alapján állatstílust is szokott kapni, amely többek között lehet tigris, kígyó, fecske, sárkány, daru, béka, sas, majom, sáska, stb. Kb. 500-féle állatstílus létezik, így tehát mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. A fegyverrepertoár is hasonlóan széles, de az alapokat mindenki a 18 alapfegyverrel sajátítja el. Egy fegyver (legyen az kuen, azaz bot, háromágú bot stb.) teljes megtanulásához egy év szükséges; a kungfu megtanulásához viszont egy élet is kevés. A Saolin kungfu fő eleme a chi energia használata.

Wingchun: A szó jelentése

Wingchun: A szó jelentése: A Wing-Chun szó jelentése gyönyörű tavasz. A wing chun kung fu egy tudományos alapokon nyugvó tradicionális kínai harcművészet melyet a had...

LINKEK

harcművészetharc
HARCOSOK KLUBJA

HARC

Kína fejlesztési erőfeszítése a harci rendszer. A stílusuk felszínre került az állatok megfigyeléseiből és másik módszereken keresztül, de mindazonáltal senki nem tudja biztosan, mikor ez létrehozott. Azt annak vélik a harcművészetek első stílusa odajött Kínához Mongólián keresztül, amit Jiao Shuaiként ismertek, harcművészetek könyvek Emperor Jakus négynél többet fejlesztett évek.

A tradícionális Kung-Fu helye ma

  Hogyan is lehetne összehasonlítani a stílusokat?
  Rengeteg videót lehet találni az Interneten olyan címekkel, hogy "Karate vs. Krav-Maga", "Muay Thai vs. Old men" stb. Ha ehhez megnézzük a feltöltő nevét (modjuk kravmagarulez vagy muaythainevada...) már sejthetjük is látatlanul az eredményt.
  Ha tényleg össze akarnánk hasonlítani a stílusokat a következőket kéne tennünk:

• több száz főből álló kontrollcsoportokat létrehozni
• ezeknek pontosan ugyanolyan edzéseket tartani a különböző stílusokból (ugyanannyi edzés lehetőség, ugyanolyan hosszan...)
• majd különböző helyzetekben a formagyakorlatoktól a full-contact küzdelemig több éven keresztül (5-10 év akár) lemérni a tanulók fejlődését

  Amíg ezeket nem folytatják le, senki sem mondhatja biztosan, hogy A stílus jobb, mint B. Ennek ellenére pár dolgot érdemes megjegyezni.

  Az utóbbi években az MMA, a ketrecharc mind-mind új kihívások elé állították a küzdőket és a stílusaikat. A brazil jitsu korai sikereit leszámítva mára egyetlen irányzat sem nevezhető "mindent vivő stílus"-nak. Akik azt szeretnék, hogy bárkivel szembe tudjanak szállni, azoknak tanulniuk kell ütni, rúgni, érteniük kell a földharchoz, nyújtaniuk és erősíteniuk kell.
  Emellett, mivel az MMA esetén versenysportról beszélnük, szinte biztosra vehető, hogy az erősítéshez sokan használnak természetellenes legális és még természetellenesebb illegális szereket is. A tradícionális távol-keleti harcművészetek önmagukban nem vehetik fel a versenyt az ekkora pénzt és edzői kvalitásokat mozgató világgal, így ki kell jelenteni, hogy nem is lehetnek mára a leghatékonyabbak. Továbbá akármelyik stílust is választja az ember, nem feledkezhet meg a saját elhivatottságáról sem: a legendás mesterek, amikor kudarcot vallottak, nem feladták, hanem újraértelmezték, kiegészítették a stílusokat, amelyeket tanultak. Habár ezt nem várhatjuk el egyetlen tanulótól sem, a kungfu, és bármely más mozgásművészet (a balettől a hangszerekig) úgy tanulható a leghatékonyabban, ha a tanár mellett saját magunk is próbáljuk hibáinkat feltárni és azok kiküszöbölésére gyakorlatokat eszelünk ki.
  Az is igaz, hogy a kungfu stílusok szinte mindegyike fegyveres harcmodort oktatott első sorban. Bizonyos dolgok mára anakronisztikussá váltak, pl. kevesen tudják, de a tae-kwon do magas rúgásai közül több azt célozza, hogy a lovon ülő embert kiüsse a nyeregből. A kungfu iskolák nemcsak a hatékony küzdelmet kutatták és tanították, hanem egy kultúra átadását is célul tűzték ki: a tanulónak nem csak hatékonyan, hanem esztétikusan is kell mozognia, magukban kell megtestesíteniük testi és szellemi ideálokat. Röviden a kungfu nem csak egy praktikus önvédelmi kézikönyv, hanem kultúra, filozófia is egyben.
  Aki pedig komoly, nemzetközi szintű full-contact versenyző akar lenni, vagy utcai harcban akarja megállni a helyét, annak is tudjuk ajánlani a különböző kungfu stílusokat, de emellett kötelezően tanulni és tanulmányozni kell a Brazil Jiu Ji Tsu-t, a Judot, a Muay Thai-t és az Angol Box-ot. Aki igazi harcossá akar válni, annak az alázat mellett széles látókörrel, befogadóképességgel és még szélesebb ismeretekkel kell rendelkeznie. Hisszük, hogy aki igazán komolyan gondolja, az idejének java részét edzéssel, fejlődéssel tölti, és nem órákon keresztüli szájkaratéval a monitor előtt ülve.

Utolsó változtatás: 2010-03-23 22:26:14

Miért jobb a Wing-Chun mint a más többi sport?

Mert könnyű megtanulni és mégis tökéletes.
Egyszerre tanulod az önvédelmet,a Kínai kultúrát,a harcművészet szépségét  a Zen-t és a Buddhizmust.
Már kiskorától oktathatod gyermeked a nélkül hogy bármi baja esne,hisz az oktatók nagyon szem előtt tartják a gyermekek testi épségét. 

Wing-Chun mint életforma

Wing Chun

A Wing Chun kung-fu stílus fél évezrednyi múltra tekint vissza. Joggal felmerül bennem az a gondolat, hogy többek között ez a harcművészeti ág is megérdemli fennmaradása érdekében, hogy Kína falain kívül is megismerhessük a stílust és az ehhez kapcsolódó hagyományokat. Számos európai országban oktatják, terjesztik az ősi kínai harcművészetet. Célunk, hogy Magyarországon is minél nagyobb tömeggel ismertessük meg a kung-fu ezen ágát. Fontos lenne ha már gyermekkorban elsajátíthatnák a Wing Chun kung-fu gondolkodásmódját és alapvető mozgáskultúráját. Elveiben szerepel többek között az alázatosságra, tisztelettudásra nevelés. A tanulók és mestereik iskolaszabályzatok szerint élik mindennapjaikat. Hazánkban huszonkét éve honosodott meg ennek az ágazatnak a gyakorlása. Tapasztalatként elmondható, hogy a stílussal komolyan foglalkozók munkájukban, magánéletükben is alkalmazzák a tanult gondolkodásmódot, fokozatosan egyé válnak azzal. A stílusnak világszerte vannak iskolái, amiket az adott ország stílusvezető mesterei képviselnek. A stílusvezető mesterek tudásukat a nagymestertől bővítik. Vezető mester feladata az ország területén működő iskolák szakmai irányítása, a követelményrendszer egyhangú betartatása. Vizsgarendszerben történik a tanulók tudásszintjének felmérése.Napjainkban a Wing Chun technikáit az egyszerűsége és a célravezetősége miatt, számos fegyveres testület önvédelmi képzésében alkalmazzák hazánkban és külföldön egyaránt. Nem brutális erővel, hanem logikával és technikával győzedelmeskedik a támadó felett. A Wing Chun kung-fu nem igényel nagy testi erőt. Viszonylag könnyen elsajátítható önvédelmi technikákból áll. Nagy harcértékkel bír, ajánlott nőknek, férfiaknak egyaránt.

Mi a Wing-Chun eredeti írásmódja

Az iskolák nagy része-a "Wing-Chun" írásmódját használja.