"A harc egyidős az emberiséggel"
Küzdelmek mindig voltak, és mindig lesznek. Az ókori Kínában a harc élet-halál harcot jelentett. Az évek során sokat változott a harc a test-test elleni küzdelemről áthelyeződött a hangsúly a tömegpusztító fegyverekre. Azonban az ember-ember elleni harcokat még most is számos helyen oktatják, mint fegyvert, vagy "csak", mint a testedzés eszközét. A harc mindenfajta harcművészeti stílusban fellelhető: Karate, judo, kendo, taekwon dó, thai boksz, vagy éppen a kung-fu. Hogy melyik a legjobb, azt nem igazán lehet eldönteni. De hogy melyik volt az első, és melyik segítette a többi létrejöttét, azt könnyen megmondhatjuk, hiszen a Shaolin Kung-Fu volt az első rendszerezett harcművészeti stílus.A harcművészet mindig több mint puszta mozgás.
Igazi értéke nem a külsőre bámulatos formagyakorlatokban, "a formagyakorlat csak mankó!" van. A harcművészet igazi értéke abban a szellemi háttérben van, amit a mozgás képvisel. A szellem és a szív ad tartást, azon alapszik minden gyönyörűsége, és hatékonysága a test mozdulatainak. Ahhoz, hogy valakiből a szó klasszikus értelmében vett harcművész váljon, a szándék tisztasága alapvető fontosságú a további előrehaladás érdekében. Furcsán hangzik, hogy a külsőre brutálisnak tűnő harci művészetek valódi célja az emberek segítése, és nem a fizikai erőfölénnyel való visszaélés. Az elsajátított technikák használata csak mások vagy önmagunk védelmét szolgálják, nem pedig a kezdeményező támadásét. Ezért van az is, hogy a másik fél számára halálos ütéseket, rúgásokat csak az olyan tanítványok kapják meg, akik szellemileg elég érettek ahhoz, hogy fel tudják mérni annak használatának következményeit. Sok esetben a harci művészet kitanulásával a tanulók a gyógyítás tudományát is elsajátítják, persze nem a nyugati értelemben vett orvostudományra kell itt gondolni. Az egyensúly akkor jön létre, ha valaki nem csak fájdalmat okozni tud, hanem meg is tudja azt szüntetni. (jin-jang)A belső és a külső harmóniája és együttes fejlődése tesz valakit harcművésszé. És ennek az útnak sosincs vége. Mindig lehet egy mozgás még tökéletesebb, mindig van még egy ismeretlen formagyakorlat, mindig van még mit tenni másokért - épp ezért a harcművészet gyakorlása, ha komolyan veszi valaki, sosem heti két alkalmas elfoglaltság, hanem egy választott életforma. A kitartás, a koncentráció, az akarat és elszántság mind alapfeltétele az előrehaladásnak, de a harcművészet gyakorlása egyben fejleszti is ezeket a tulajdonságokat.
